Benedek Zsolt

Furcsa véletlenek sorozata, hogy ma színházzal foglalkozom. Tízedikes koromban véletlenül belecseppentem egy diákszínjátszós válogatásba. Így lettem Osonós. Aztán, amikor kiderült, hogy a színészet nem nekem való, úgy gondoltam, hogy útjaim végleg elválnak a színháztól. Elmentem egyetemre, esztétának tanultam. Aztán a legjobb barátom Pécsett rendezett egy Bakkhánsnőket, s nekem épp véletlenül volt egy hetem, hogy segítsek neki. Majd ugyanez a barátom Woyzecket rendezett egyik vizsgájára, de úgy alakult, hogy a dramaturgjának közbejött valami, nekem pedig megint volt véletlen épp elég időm, így megcsináltam életem első dramaturgi munkáját (bár előadás végül nem lett belőle). Aztán Sepsiszentgyörgyre kérték fel az illetőt, hogy Szophoklész Trakhiszi nőkjét vigye színre, én pedig meggondolatlanul felajánlottam neki, hogy újrafordítom a darabot. Aztán újabb és újabb darabok következtek. Azóta befejeztem az egyetemet és nem lettem se filozófus se esztéta. Hanem a véletlenek úgy hozták, hogy dramaturg vagyok Szatmáron, ezenkívül ott dolgozom, ahová véletlen épp meghívnak.

Beszámoló